2019. november 30. írta: petegabi77

IT Evolúció kiállítás

Gyűjtemények, kiállítások, bemutatóhelyek

2018. február 28-án az Óbudai Egyetem állásbörzéjén, a MÁV standon vártuk a szakmai gyakorlat vagy nyári munka iránt érdeklődő hallgatókat, illetve potenciális munkatársainkat, álláskeresőket. Az érdeklődő diákok között megtalált bennünket néhány olyan kiállító vagy partner cég is, aki a portékáját vagy szolgáltatását a kiállítók számára kínálta: így került a kezembe egy kedves szemüveges úriembertől egy szórólap, ami az egyetem épületében 2016. augusztus 2-án megnyílt „IT Evolúció” kiállításra csalogatott.

Az ebédszünetet kihasználva kerítettem sort rá, hogy az emeleten, az Informatikai Kar aulájában igényesen berendezett vitrineket megcsodáljam. Az első meglepetés akkor ért, amikor rájöttem, hogy körben szinte a teljes falfelületet végig a több ezer tárgyat felölelő gyűjtemény tölti be, a második pedig akkor, amikor felfedeztem, hogy a katonás rendben felsorakoztatott eszközökhöz, berendezésekhez szinte kivétel nélkül leírást is találunk, ami informatívan segít megismerni a látottakat. A kiállítás névadása is nagyon találó: az IT evolúció, azaz az információtechnológia négy területének – a számoló és számítógépek, az adattárolók, az elektronika és végül az elektronikus telekommunikáció – fejlődése szinte vitrinről-vitrinre követhető a tárgyakon keresztül, csak győzze az egyszeri ember feldolgozni a látottakat.

A mechanikus számológépek ősének tekinthető órákról, fogaskerékrendszerekről sokan hallhattunk, de itt pl. az ezek elkészítésében kiemelkedő fontosságú órás esztergagép is megtekinthető néhány szép óraszerkezet és fogaskerekek társaságában.

Az órák szomszédságában megismerkedhetünk a hírközlésben közel egy évszázadon át fontos szerepet játszó villamos távírógéppel. Itt futottam össze a kiállítás megalkotójával, a gyűjtemény szenvedélyes gyűjtőjével, Dr. Kutor László tanár úrral és egy másik úriemberrel, Sáfár József ipartörténeti kutatóval (a budapesti Távírómúzeum létrehozójával), akik épp egy szép 1900-ban Bécsben készült Morse távírót tanulmányoztak. Azon ritka alkalmak egyikéhez lett így szerencsém, amikor a vitrint kinyitva kézben tarthattam én is egy ilyen ipartörténeti műremeket. Nem véletlenül írtam így, ugyanis ebben az időben ezen nagyon drága és ritka berendezések réz alkatrészeit igényesen, sőt néha mívesen dolgozták ki, s kívülről gyakran aranyozással, belülről pedig ónozással védték!

Ugyancsak itt található egy távírópózna részlet, tartóvasán porcelán szigetelővel, mellette egy keresztezési szigetelő, alul pedig egy jóval későbbi időkből származó ólomköpenyes földkábel darab.

Haladva a fejlődéssel belépünk a jelfogós technikába: a távközlésben alkalmazott jelfogókból láthatunk egy csokorra valót és a kapcsolástechnika iránt érdeklődők egy elektromechanikus telefonközpontból származó jelfogósávra is ráismerhetnek.

Az elektronika előfutárai, a fényforrások vitrinjében az olajmécsestől kezdődően, a bányászlámpán, majd az Edison féle hagyományos izzón át eljutunk a korszerű energiatakarékos lámpatestekig. Szinte természetes, hogy a pici műszerizzó mellett megtaláljuk a háztartási villanykörtéket és az ipari, nagyteljesítményű lámpákat is. Mindezekhez nagyszüleink kapcsolóiból és a fényerőszabályozás módszereiből is kapunk ízelítőt.

A vákuumcsöves technika lehetővé tette az elektroncső kifejlesztését, amit követett a fotoszenzor (fényérzékelő). Szépen jobbra haladva a vitrinekben és a fejlődés időtengelyén is eljutunk a tranzisztor, az integrált áramkörök és végül a mai mikroprocesszorok világába.

Az egyre bonyolultabb és egyre gyorsabb számítógépek rengeteg adatot dolgoznak fel, ezen adatok tárolása mindig is kiemelt feladatot rótt a mérnökökre. Ezekből is kapunk egy csokorral: Szentgyörgyi Albert viaszhengeres diktafonjától, a mikrobarázdás lemezen és a mágneses elven működő huzalos magnetofonon, a mágnesszalagon, majd mágneslemezeken át eljutunk az optikai tárolókig és a ma már mindennapos memóriakártyákig.

Szinte felsorolni is nehéz, hogy miket láttam, de azt hiszem könnyű elismernem, hogy hazánk legnagyobb informatika-történeti magánygyűjteménye teljesen lenyűgözött. Kutor tanár úr szerencsénkre nem csak a több évtizedes gyűjtőszenvedélyének hódol, hanem ezeket a tárgyakat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket el is kívánta juttatni az emberekhez. Az informatika kar aulája erre minden szempontból tökéletes választás, hiszen ez nem csupán egy forgalmas helyszín, hanem itt a múlt tárgyai és a jövő mérnökei is találkozhatnak.

A kiállítás állandó jellegű, az Óbudai Egyetem Neumann János Informatikai Karának aulájában díjmentesen tekinthető meg az egyetem nyitvatartási ideje alatt. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Cím: 1034 Budapest, Bécsi út 96/b.