2024. augusztus 21. írta: petegabi77

Ferencváros Nyugati rendező Nagy gurító

Vasút a képzőművészetekben – képzőművészet a vasúton

Viszonylag közismert, hogy a hazai vasútállomásokon az utasforgalomra megnyitott tereket számtalan helyen díszítik különféle képzőművészeti alkotások. Az viszont kevésbé ismert, hogy a vasút üzemi területein (tanműhelyekben, tradicionális irodaházakban, igazgatósági épületekben) a folyosókon és egyes vezetői irodákban is találunk jellemzően a vasút mindennapjait megörökítő festményeket, kisebb-nagyobb szobrokat, domborműveket. Ezeket az alkotásokat előfordult, hogy maga a művész ajándékozta a vasútnak vagy épp a vasúttársaság, esetleg egy-egy elhivatott vezető megrendelésére készítették.

1. ábra Ferencváros Nyugati rendező Nagy gurító „számláló” torony

A képen látható festményt először ugyan már 2001 őszén megláttam Budapesten, a Kmety u. 3. alatti MÁV irodaház előszobájában, de csak a közelmúltban sikerült beazonosítani, hogy hol készült. Ez bizony nem más, mint Budapest Ferencváros Nyugati rendező gurítódombjának gurításvezetői, „számláló” tornya, ahogy azt az alábbi beágyazott fotón láthatjuk is:

2. ábra A torony Miller Lajos fotóján

A Nemzeti Archívum eredeti képaláírása szerint az új, immáron gépesített nagygurítót 1956. augusztus 30-án adták át az ország akkori legmodernebb rendezőpályaudvari gurítódombjaként.

Érdekesség, hogy alig négy évvel előtte, 1952. augusztus 2-án ugyanitt vezette be a vasút a mozdonyrádiókat, itt létesült az első tolatási rádiókörzet is.

A XX. század Magyarországán a vasúti áruszállítás igényeit számos rendezőpályaudvar, illetve a forgalomelosztó csomópontokra épült legnagyobb forgalmú rendezőpályaudvarokon gurítódomb is támogatta.

A gurítódomboknak az igazi előnye abban áll, hogy a hagyományos síktolatáshoz képest mintegy tízszer több teherkocsit lehet a megfelelő vágányra állítani, azaz a megfelelő irányba induló tehervonatba sorozni. Egy-egy 600 méteres tehervonat teherkocsijait ma Ferencvárosban mindössze 10 perc alatt megfelelő vágányokra állítják, ahogy ezen a felgyorsított kisfilmen láthatjuk is:

https://www.youtube.com/watch?v=Qhxg8iGzTMQ

Az áruszállítási igények csökkenése és részben közútra terelődése, illetve a sok esetben zárt irányvonatok közlekedése miatt a vasúti rendezőpályaudvarok szerepe csökkent, a korábban szinte teljes kapacitással működő gurítódombok nagy része is feladat nélkül maradt. Napjainkban hazánkban már csak 4 helyszínen, Eperjeskén, Fényeslitkén, Ferencvárosban és Miskolcon működik gurítódomb. Sokukat egyszerűen felhagyták vagy az elmúlt évtizedekben lezajlott jelentősebb állomás átépítések során el is bontották.

No de nézzük meg a festményt kicsit közelebbről! A VIGH szignó sajnos számomra nem azonosította be az alkotót, készítésre utaló dátum nincs a festményen. A helyszín viszont az alábbi képpáron láthatóan egyértelmű:

A torony stimmel, a torony tetején a tetőkibúvó előtti korlát ma is így néz ki, a tolatási rádió antennáját tartó antennaárboc viszont valamikor a lassan ledőlő ikerkémény másik oldalára került. Egyértelműen felismerhető a háttérben az üzemi vagy főnöki irodaépület, a villanyszín vélhetően a kocsik takarásában volt.

Az előtérben levő tolatásjelző (gurításjelző) ma is a helyén van, de a többi műszaki részletnél az alkotó erősen élt a művészi szabadságával, s meglehetősen eltért a valóságtól, pl.:

külsőtéri kétirányú hangosbemondó (MAVOX) oszlop ott sosem volt;
a hangszóróoszlop és a térvilágítási oszlopok az épület előtt a jobb oldalon vannak (és voltak), gondolom a jobboldali zsúfoltságot elkerülendő kerültek a baloldalra;
a vágányfék nem a torony közvetlen szomszédságában, hanem a fékezőtorony mellett található úgy, hogy közben a leguruló kocsik már kettő váltót érintenek;
a MAVOX-ot kezelő munkáson piros sisakot látunk, a valóságban a tolatásvezető sisakja kék, a kocsirendezőké pedig sárga.

A gurítódomb egyébként átadásakor a festménnyel megegyezően nem volt villamosított, még a Magyar Rendőr alábbi, 1983-ban készült fotóján sem volt kiépítve a felsővezetékrendszer a torony közvetlen környezetében.

5. ábra Ferencváros „Nagy gurító” 1983-ban
 (forrás: fortepan.hu; Képszám: 67090)

6. ábra Ferencváros „Nagy gurító” 2024-ben

A forgalom csökkenésével Ferencváros kocsirendezési feladatai is visszaestek. A gurítási feladatokra elegendőnek bizonyult a jóval korszerűbb Keleti gurító, így döntés született a Nagy gurító, újabb nevén Nyugati gurító bezárásáról. Az utolsó kocsi végül 1996. november 17-én gurult le, a gondosan megőrzött Hibaelőjegyzési könyvbe 18 órakor íródott az utolsó bejegyzés. Az egykor ott dolgozó kollégák elbeszélése alapján az utolsó gurításról még videofelvételt is készítettek.

A kihúzóvágányt, a gurítóról induló vágánycsoportokhoz vezető váltókat, a gurító és a fékező épületét, ma már benőtte a bozót. Az eredetileg 28 sínpárból az első hét vágány járhatatlan, a 8-28-ig számozott vágányoknak pedig csak a déli végeken található kb. 6-700 méteres szakaszait használják.

Ha már úgyis ott voltam egy felmérés kapcsán, egy helyismerettel rendelkező Ferencvárosban dolgozó kollégámmal rászántuk egy kis időt arra is, hogy magát az épületet közelebbről is felfedezzük.

Áttörve a növényzeten kicsit urbex-túrán érezve magunkat végül sikerült a lépcsőt elérnünk. Az épületben nagyrészt csak a bútorok maradtak meg, az eredeti műszaki berendezéseknek nyoma sem maradt. Itt inkább beszéljenek helyettem a fotók.