Ezúttal egy sok ember számára fontos időjelzőt és találkozási pontot, a budapesti Keleti pályaudvar jellegzetes homlokzati óráját nézzük meg kicsit közelebbről. A vonathoz siető átlagosan napi 117 ezer felszálló utas közül még manapság is nagyon sokan felpillantanak az órára, hogy vajon ráérnek-e vagy már szaporázni kell a lépteiket, holott az okostelefonjukon az idő mellett akár a vonat menetrendjét, sőt késését is ellenőrizhetik.
Az óra 2019-ben a csarnok tetőszerkezetének belső vizsgáló hídjáról fotózva
Az 1884. augusztus 16-án, Európa akkor legmodernebb indóházaként megnyíló eklektikus stílusú pályaudvar fő tervezője Rochllitz Gyula főfelügyelő, akinek eredeti tervrajzain is már szerepel az impozáns homlokzati óra.
fotó: Gazdasági Mérnök, 1884. február 28. p100 (Arcanum.hu)
Kezdetben az összes magyarországi vasúttársasághoz hasonlóan ez is a pest-budai helyi időt mutatta. Európában 1891-ig 21 féle vasúti időt használtak, ami pl. az országhatárokon át közlekedő vonatok utasainak és személyzetének meglehetősen sok fejfájást okozott. Ráadásul a vasúti időtől eltérően a vidéki városok és falvak továbbra is a helyi időt használták – azaz vicces (alkalmanként pedig erősen balesetveszélyes) helyzetet szülhetett, amikor mást mutatott a mozdonyvezető órája, a vasútállomási óra és a templomok, városházák toronyórái. A megoldást az 1890-ben a középeurópai vasutak által elfogadott zónaidő egységes bevezetése jelentette a magyarországi vasútvonalakon is: 1891. október hó 1-jén hajnalban a közép-európai zónaidő bevezetésével valamennyi pesti helyi időt mutató vasúti órát – így ezt az órát is – 16 perccel visszaállították. Ugyanekkor pl. a jóval keletebbre található Brassóban 42 percet kellett visszaállítani!
Forrás: Vasúti és közlekedési közlöny 1891. augusztus 21. p925 (Arcanum.hu)
Baross Gábor 1891. évi 55.626. szám alatti rendelete ugyanezt léptette életbe valamennyi posta és távírda hivatalnál is. Érdekesség, hogy a magyar korona területén található távírdák csak ekkor álltak át a bécsi időről az új "normális időre", azaz a ma ismert nevén zónaidőre.
A polgári és az egyházi időszámítás ezt rövid időn belül követte - kimondható tehát, hogy az akkor ismert világot behálózó vasutaknak köszönhető, hogy ma Magyarországon valamennyiünk órája azonos időt mutat, kvázi egy rugóra járunk.
Az ötlet egyébként Amerikából, egy Dowd nevű saratogai tanártól származik, a részletes gyakorlati kidolgozását pedig Sanford Flemingnek, a kanadai "Intercolonial Railway" építőjének és egyben a "Pacific Railway" főmérnökének köszönhetjük. Fleming 1878-79 telén javasolta a Föld 24 zónára, azaz 24 db 15 hosszúsági fok széles gerezdekre osztását, illetve az, hogy a zóna felező délkörének ideje legyen az adott zóna ideje.
A zóna kiindulási pontja természetesen sok vitát szült, végül a tengerészeti navigációban legnagyobb részt használt greenwich-i helyi időnek világidőként való elfogadását javasolták. Amerikában már korábban, 1883. november 18-ától kezdődően álltak át a vasúti menetrendek 5 időövre: Intercolonial-, Eastern-, Central-, Mountains- és Pacific-time, amelyek rendre 4, 5, 6, 7 és 8 órával térnek el a világidőtől.
A pályaudvar 1884-ben
Fotó: fortepan.hu 82321, Budapest Főváros Levéltára
Ez volt az ország első köztéri villamos órája, amit Kulicska Antal órásmesternek köszönhetünk. A mester az idegenben eltanult technika alapján épített villamos órákat, s amint azok kifogástalanul működtek, az államvasutaknak tett ajánlata alapján saját költségén szerelte fel egy évi próbára a Keleti pályaudvar óráját. A tökéletesen bevált kísérlet után a vasút rögtön 7 további állomást rendeztetett be, amelyek szintén a Keleti pályaudvar főórájához kapcsolódtak. Kulicska Antal 1898-ra építette ki azt az órahálózatot, amelyben elektromos összeköttetés biztosította, hogy a Keleti, a Nyugati, a Józsefvárosi, a Felső-Kőbányai, a Rákosi és a Kelenföldi pályaudvar főórája egyformán járjon. 1911-ben Keleti pályaudvarról földalatti kábel segítségével vezérelve Hatvanig már mintegy 50 db Kulicska-féle központi időmutató-óra működött az egyes vasútállomások a forgalmi irodáiban és váltóállító tornyokban. Azt hiszem elmondható, hogy a befektetése busásan megtérült, hiszen az általa telepített órahálózat évtizedekig dominált az államvasutak területén!
1930-tól különálló pavilonban egy külön betonalapra épített Riefler féle asztronómiai ingaóra a lelke az órahálózatnak, amely olyan nagy pontosságú, hogy naponta legfeljebb 1/10 másodperccel tér el a csillagászati időtől! Ezzel szinkronban járt két főóra, melyek közül az egyik a perc-impulzusokat adja a kapcsolótáblára, a másik pedig a helyesbítésért felelt, hogy a már mintegy 380 db mellékórához a percenként váltakozó polaritású egyenáram eljusson.
Az 50-es évektől az állomásokon telepített nagy pontosságú (maximum napi 2 másodperc eltérést megengedő) automatikus súlyfelhúzású ingaórák percenként 2 másodpercig tartó váltakozó polaritással kiadott áramimpulzussal vezérelték a mellékórákat.
A ’90-es évektől kezdődően terjedtek el az elektronikus, DCF illetve később GPS vezérlésű főórák, amelyek már automatikusan kezelik a téli-nyári időszámítást.
A két sajtófotó gondosan megkomponált, beállított kép: Tersánszky Sanyi bácsinak, a Keleti pályaudvar utolsó (ma már sajnos néhai) főórásának 2014-ben is komoly fejtörést okozott, hogy "mit fognak szólni a hozzáértő szakemberek?", még akkor is, ha a képaláírás udvariasan csak annyit ír, hogy a "A MÁV óraközpontjának dolgozója ellenőrzi a Keleti pályaudvar nagyórájának számlapját az őszi óraátállítás előtti napokban".
Erre valójában nincs ebben a formában szükség, így pl. 2019 őszén az ilyen irányú sajtómegkeresést már udvariasan elhárítottuk :)
Megjegyzés: az automata, távvezérelt óráknál is szükség van ellenőrzésre, ilyenkor az ügyeletes kollégák ütemezetten azt vizsgálják, hogy valóban átállt-e a téli-nyári időszámítás szerinti megfelelő időre az adott állomás főórája és a mellékórákból álló órarendszere. Ha szükséges, természetesen beavatkoznak.
Kövessük egy kicsit a fortepan.hu segítségével, hogy hogyan változott az óra kinézete a XX. században! 1933-ban az óra külső háza is felújítást kapott, ahogy azt a képeken remekül láthatjuk is.
A pályaudvar 1933-ban és 1938-ban
Fotó: fortepan.hu 30784 és 148234
A II. Világháború forgatagában a szörnyű károkat szenvedett épülettel együtt az óra is megsérült, helyére egy jóval egyszerűbb kivitelű, a korszak letisztult realista stílusának megfelelő homlokzati óra készült.
Fotó: fortepan.hu 7515, 7516, 45605, 16465
Az ötvenes években természetesen ide is felkerült a stilizált ötágú vörös csillag.
1956-ban az épület és az óra ismét megsérült.
Fotó: fortepan.hu 40110
1959-61 között a pályaudvar 75. évfordulója előtt tisztelegve a homlokzat felújítására is sor került.
Fotó: fortepan.hu 91921
Ekkor, 1961. decemberében került be a pályaudvar akkor nevezetességnek titulált neonvilágítású, közel három méteres számlapú új órája. Közel négy évtizedig erre a szerintem szörnyű, fekete alapon fehér számlapra nézhettek fel a járókelők.
Az eredeti homlokzat tervek és korabeli fotók alapján művészi érzékkel helyreállított főhomlokzatot és annak díszét, az új órát 1998 nyarától csodálhatjuk meg - ez ismét méltó az 1984-től műemléki védettségű épülethez. A metróépítés utáni területrendezéskor pedig közel eredeti, méltó helyére került vissza Baross Gábor 1898. november 20-án avatott szobra is.
Az óra belsejében található mechanizmus szintén is megújításra került: a képen látható piros motor a percenként érkező impulzusra indulva mozdítja a szerkezetet. A méreteket érzékelteti, hogy belülről hagyományos fénycsövek világítják meg a számlapot!
A népszerű "Vissza a jövőbe" trilógia óta sokan vágyunk rá, de csak keveseknek adatik meg, hogy igazi időgépben lehessenek. Ebben az időgépben bizony még vezetékes, tárcsás telefon is van!
Az alábbi képen látható főóra és ellenőrző órák szerepét a 2014-ben megújított állomási utastájékoztató részeként telepített GPS alapú berendezés vette át.
Forrásmunkák, hivatkozások
A blogbejegyzés az Élet és Tudomány 2019/27. lapszámában, a 852. oldalon megjelent cikkem jelentősen kibővített, javított változata.
Fotók: a nem jelölt képek saját fotóim, az archív képek forrása: fortepan.hu és az arcanum.hu
A legnagyobb segítséget az adatok pontosításában az Arcanum.hu ingyenessé tett elképesztően bőséges sajtó-archívumának köszönhetem!
- Magyar Órások Szaklapja 1910. / 17. szám p393-394 Kulicska Antal nekrológ (villamos óra a Keleti pályaudvaron)
- Műszaki Lap 1911-02-05 / 3. szám. p26-28: "A központi üzemű elektromos normál időmutató- és jelző-órákról" Irta: Ifj. Stern Sándor
