A 11. sz. vasútvonal részeként működő Veszprém - Alsóörs szakasz is egy volt azon vicinálisok között, amelyeket az 1968-as Közlekedéspolitikai Koncepció megszüntetésre ítélt. A személyszállítás ugyan már 1969-ben megszűnt, de a teherforgalom ekkor még megmaradt. Végül 1969-ben megszüntették és nagyon rövid idő alatt fel is szedték az Alsóörs-Meggyespuszta közötti szakaszt, majd 1972-ben a Meggyespuszta - Veszprém szakaszt. A vonal forgalmát autóbusz vette át.
A vasútvonal egykori nyomvonalát pontosan megtaláljuk a https://openrailwaymap.org/ oldalon.
A 11. sz. Alsóörs - Veszprém vasútvonal 22 km hosszan kötötte össze az egykori Veszprém-Külső pályaudvart, azaz a mai 20. sz. vasútvonalon található Veszprém állomást a Balaton északi partján futó 29. sz. vasútvonal Alsóörs állomásával. Érdekesség, hogy ugyan a Balatont már a közös peronos Káptalanfüred állomáson elérte (az alig párszáz méterrel utána levő kitérőnél pedig be is csatlakozott a 29. sz. vonalba), a hivatalos végpont (vagy kezdőpont) mégis Alsóörsnél volt.
Bővebb információ:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Als%C3%B3%C3%B6rs%E2%80%93Veszpr%C3%A9m-vas%C3%BAtvonal
A vonalszakasz teljes megszűnésének 50. évfordulóján a Veszprém megyei Természetbarát Szövetség emléktúrát szervezett, amely gyalogosan és kerékpárral is teljesíthető volt. Az útvonal nem teljesítménytúra, hanem kifejezetten emléktúra volt, aminek az emlékezés, a nosztalgia került a középpontjába. Kifejezetten tetszett, hogy az útvonalat a megszűnt vasútvonal nyomvonalán, vagy annak közvetlen közelében jelölték ki (és a városon kívül ki is szalagozták!) úgy, hogy érintettük a még 50 év elteltével is meglévő épületeket.
Maga a túra közvetlenül a mai Veszprém vasútállomás mellett, a vasúti légoltalmi óvóhelytől indult, itt kaptuk meg túra útvonalát részletesen tartalmazó pecsétgyűjtő igazolófüzetet. A többséghez hasonlóan természetesen mi is kíváncsian bejártuk a 2017 óta múzeumként látogatható MÁV Polgári Védelmi Parancsnokság égisze alatt működő Veszprém Vezetési Központ óvóhelyet.
Ha már ott jártunk, természetesen tettünk egy kitérőt a vasútállomáson kiállított szobormozdonyhoz is. A vicinálisokon jellemző 375-ös sorozatú 375,1031 pályaszámú gőzmozdony szinte indulásra késznek tűnt: az illúziót a füstgép mellett a mozdony fülkéből kihallatszó jellegzetes légsűrítő dohogás tette teljessé!
Ennyi bevezető után végül elindultunk a Jutasi úton a belváros irányába, majd a Haszkovó és Őrház u. sarkán fogadott bennünket az 1. ellenőrző pont, aminek apropója az utcának is névadó - mára nyom nélkül eltűnt - vasúti őrház volt.
Innét, a Hold utcában immáron a nyomvonalon folytatva utunkat a 20 ezrelékes emelkedőn 84 métert emelkedve eljutottunk Veszprém belvárosába. A 8-as főút városon átmenő szakaszán a Pláza és az ÖMV kút között el sem lehet téveszteni a jellegzetes vasútállomás épületet, ami ma szépen felújítva különböző üzlethelyiségeknek ad otthont.
Az ellenőrző pontot a Művészkellék üzlet előtt találtuk, ahol a kedves hölgyek frissítővel fogadták a vándort. Az állomás történetét tablókon ismertették, néhány képeslap és fotó kíséretében. Az asztalnál lehetőség volt az aquarell festészet kipróbálására is.
Az utunkon a körforgalomnál az Almádi út felé haladunk tovább, a Metisz Kisvendéglőhöz, ami a kisállomás épületében található (Veszprém Ipartelepek, korábban Veszprém Honvédlaktanya). Itt találtuk a 3. ellenőrzőpontot és túránk szervezőjét, Csornai Edinát. Nem siettünk, így bőven belefért egy kiadós reggeli is :)
A Mester utca felé hagytuk el a várost, át a mai 8-as főútvonal alatt a vasúti nyomvonalon épült kerékpárút aluljáróján keresztül. A Maxon épületénél a kerékpárút elkanyarodik, de mi megyünk tovább a földúton, ami a Penny logisztikai központtól újra kerékpárúttá válik. Itt találtuk a másik őrház hűlt helyén a következő ellenőrző pontot.
Innét pár száz méterig járható csak a nyomvonal, így a túraútvonal kicsi kerülővel, a legközelebbi úton volt kiszalagozva Meggyespusztáig. A vasutallomasok.hu oldalon 2020-ban még takarosnak fotózott 2.sz. őrház épület ma már elhanyagolt, lepusztult - vélhetően már lakatlan.
Az utunk a nyomvonal közelében vezet tovább Szentkirályszabadja vasúti épületei felé. Elsőként két szolgálati lakáshoz érünk. Az elsőről nem találtam információt, a második - vöröskő lábazatú - épület funkciója viszont ismert: ez volt az állomásfőnöki szolgálati lakás. Az ellenőrzőpontot is itt találtuk.
Pár száz méterrel később megérkeztünk magához a vasútállomáshoz. Érdemes összevetnünk a mai állapotokat a Fortepan.hu oldalon taláható 1937-es fotóval (forrás: fortepan_118682 Fortepan - Új Nemzedék napilap).
Innét az állomás bekötőútján haladtunk a Veszprém - Balatonalmádi kerékpárútig, amin hamarosan elértük a Vödör-völgyet, ahol a vasúti töltésen épült új szakaszon kényelmesen legurultunk a Remete-völgyben található Balatonalmádi-remetevölgy (korábban Sárkuta) megállóhely épületéhez, következő ellenőrzőpontunkhoz.
A csodálatos fekvésű épület nyílászáróit ugyan az eredetitől eltérő ablakkiosztásúra cserélték, de a patika állapotú nyaralalóként funkcionáló épület minden porcikájában sugározza a vasút szeretetét. Az összes melléképület felújítása megtörtént, sőt vasúti témájú kiegészítőkkel (virágtartókkal, pályatelefont jelző "T" betűs táblával) fokozzák a vasúti milliőt. A tulajdonos szíves engedélyével készítettem pár fotót a szinte mindent elrejtő sövény mögött is - ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget!
Elbúcsúzva a háziaktól a kerékpárúton csupán 5 perc kényelmes gurulást követően elérkezünk a nyomvonal egyik megmaradt kőhídján kiállított 375,680 pályaszámú szobormozdonyhoz - egyben a soron következő 8. ellenőrzőpontunkhoz.
A gőzöstől tovább gurulva még érintjük a családi házként is felismerhető egykori Balatonalmádi-Öreghegy állomást...
...de hamarosan beérünk Káptalanfüredre, túránk és beszámolónk végéhez. Káptalanfüred szigetperon északi oldalán még látszik a vágány helye, ami a megálló mögötti ívnél csatlakozott be a 29. sz. vasútvonalba.
Ezúton is köszönjük szépen a kiváló szervezést!
