Luxemburg, azaz szabatos nevén a Luxemburgi Nagyhercegség fővárosában, Luxembourgban egy pici, de annál érdekesebb gyűjteményre akadhatunk, ami nem más, mint a Tramsmusée, azaz villamos- és buszmúzeum. Villamosmúzeum ott, ahol most épül ki a hálózat? Igen, természetesen, hiszen a város már 1875. február 21-től egy 10 km-es lóvasút hálózatra támaszkodott, amely 1908-ban teljes egészében átépült villamos üzemre, hogy 1931-ig több lépcsőben bővülve a hálózat elérje legnagyobb, 31 km-es kiterjedését. A ’60-as évektől beszélhetünk a villamoshálózat fokozatos elsorvadásáról, vonalak buszos kiváltásáról. Végül kis híján 90 esztendővel később, 1964. szeptember 5-én az utolsó menet is begördült a kocsiszínbe – ezzel a városi tömegközlekedés lebonyolítását hosszú időre kizárólag az autóbuszokra bízva.

Jelenleg, a 4. ütemben átadott szakaszokat is birtokba véve a Luxexpo-tól a Lycée Bouneweg-ig járnak a villamosok, de várhatóan 2024 év végére a luxemburgi repülőtértől egészen a Luxembourg Stadionig megteremtik a környezetbarát, átszállásmentes kapcsolatot.

A múzeum létrehozása

Az 1960-as évek elejére az autóbuszok robbanásszerű fejlődésével párhuzamosan megkezdődött a villamoshálózat leépítése, így a közlekedési vállalat illetékesei elkezdték kijelölni és összegyűjteni a megőrzésre és későbbi bemutatásra érdemes tárgyakat, fotókat és különféle dokumentumokat. A villamos iránti nosztalgia hatása már ekkor is tetten érhető: a dolgozók mellett a fővárosi lakosok is szisztematikusan gyűjtötték a kapcsolódó relikviákat és fotózták a járműveket. Ebből az időből számos amatőr és profi filmfelvétel is előkerült, amelyeket a múzeumnak is adományoztak.

A város 1963-as milleniumi ünnepségén, majd az 1964-ben bekövetkező megszüntetés alkalmából a belvárosban rendezett kiállítások gerincét az eddig begyűjtött tárgyak, a megőrzött és helyreállított járművek, illetve a közlekedési vállalat műhelyében folyamatosan készülő, rendkívül precíz és részletgazdag 1:8 méretarányú villamos- és buszmodellek alkották. A siker természetesen óriási volt!

A Rue de Bouillon-on épült buszgarázs első ütemének építése során egy kis területet elkülönítettek a gyűjtemény tárgyainak, illetve járműveinek tárolására. Ez a gyűjtemény csak a szakemberek és kutatók számára volt látogatható, előzetes bejelentkezéssel.

Az ingyenesen látogatható múzeum mai épülete első blikkre a korábbi villamosüzem egyik megmaradt kocsiszínjének tűnik, ám a múzeum honlapjáról kiderül, hogy az épületegyüttest valójában kifejezetten a múzeum számára építették a buszgarázs bővítésekor, s csupán 1991. március 27-én avatták fel a városban sokáig egyeduralkodó buszjáratok alvóhelyén, az Autobus Municipaux buszgarázsának területén, őrzött üzemi területen.

A korabeli 1000 mm-es nyomtávolságú hálózatot teljesen felszedték, a múzeum területén is csupán 300 méternyi vágányhálózat épült, ami pont arra elegendő, hogy az egyébként üzemképes motorkocsikkal szép időben kiguruljanak az épületből – mindegy átmozgatva a hosszú pihenőtől „elmacskásodott” forgóvázakat.

A Budapesten, Bécsben vagy épp Prágában oly megszokott és népszerű nosztalgiaüzemre egyelőre itt nincs lehetőség, viszont a honlapjukon fotókat is találtam arról, hogy 2022. október 1-én és 2-án a 34. pályaszámú motorkocsit közúton elszállítva, a nem túl távoli belga villamosmúzeum Lobbes – Thuin közötti, szintén méteres nyomtávolságú vonalán utasforgalomban használták!

A múzeum gyűjteménye

A gyűjteményben ma 2 db üzemképes villamos motorkocsi, 2 db mellékkocsi, egy lóvasúti jármű replika, két busz, egy felsővezetékszerelő kocsi, 22 db 1:8 méretarányú járműmodell, valamint több mint 8000 db fotó és számtalan a közlekedési hálózat fenntartásához szükséges műszaki eszköz, berendezés, valamint korabeli ajándéktárgy található.

2019 őszén volt szerencsém a múzeumot személyesen is meglátogatni. A vasútállomásról busszal alig negyed óra alatt kiérve a címre máris szembe találtam magam a fordítókorongon sütkérező, csodaszépen, üzemképesre felújított, 1931-ben gyártott TVL 34-es, és a mögötte álló, 1938-ban elkészült TVL 26-os pályaszámú villamossal.

TVL 34 motorkocsi

A motorkocsit a Waggonfabrik Uerdingen-től vásárolták 1931-ben.

A 34-es motorkocsi teljesítette 1964. szeptember 5-én, a villamos közlekedés megszüntetéskor az utolsó járatot Beggenből a városközpontba.

TVL 26 motorkocsi

A motorkocsi aktív korában a 121-es pályaszámú mellékkocsival közlekedett.

Tovább haladva az épület felé, jobbra egy 1910-ben készült villamoskocsi alvázat találunk…

… majd végre megérkeztünk a depóba.

A ma már megszokott „kötelező” ajándékbolton átjutva, majd jobbra az oldalszárnyba egy lóvasutat ábrázoló festmény alatt belépve a villamostörténeti részlegen találjuk magunkat.

A gazdagon és ízlésesen, de következetesen berendezett helyiségben a fali vitrinekben, tablókon a dokumentumokat és fotókat találjuk,

...az ablakok melletti vitrinekben az ellenőrök és járművezetők használati tárgyait és ruházati kellékeket,

...a körbejárható vitrinekben pedig időrendi sorrendben helyezték el a hálózaton közlekedő villamosok többségében 1:8 méretarányban precízen megépített kicsinyített mását.

Lássuk sorban a modelleket!

7. psz. lóvasúti kocsi (1875)

A modell az 1875. február 5-én megindult lóvasút kezdeti korszakát idézi.

TVL 1. és 5. psz villamos motorkocsi (1908)

TVL 105. psz villamos mellékkocsi (1920)

TVL 16. psz villamos motorkocsi (1921)

Charly gőzmozdony makettje 1:10 1998-ból

 A hátsó teremben két korai automobil fogad, a jobboldali egy újjáépített 1895-ös Benz modell.

A terem berendezéséből látszik, hogy rendszeres klubfoglalkozásoknak is otthont ad, itt is épp kedélyesen beszélgettek a közlekedésbarátok. Nem is maradtam túl sokáig - nem akartam őket zavarni a vakuvillogásommal.

A csarnok felé tartva az oldalfolyosón még megakadt a szemem pár buszos iránytáblán, néhány tablón és egy  induló összesítő táblán, ami az önkormányzati buszok indulását mutatta.

Besétáltam inkább a központi csarnokba, ahol végre a fő attrakciók, az eredeti formájukban megőrzött járművek vártak. Itt rögtön a "Tramways Luxemburgeois 7" feliratú lóvasúti kocsihoz és a hozzá szervesen kapcsolódó kovácsműhelyhez érkeztem.

Érdekesség, hogy csupán itt láthatunk ember és ló bábukat: a 2LE vonóerőt biztosító két felszerszámozott lovat, a kocsin állva szolgálatot teljesítő hajtót és a megfelelő hátteret biztosító kovácsmestert is. A jól felszerelt műhelyben a tűzhely kézzel működtethető bőrös fújtatója mellett ott van már a villanymotoros modern centrifugális ventilátor is, de érdemes egy pillantást vetni az önálló motoros hajtás előtti korból fennmaradt transzmissziós meghajtású esztergagépre is! Ilyeneket már múzeumban sem sokat találunk. A XX. század közepéről származik a gépi kalapács és a marógép, illetve velük egyidősek a vastagabb vasanyaghoz optimális hegesztődinamók is.

A kocsi mögött találjuk az 1947-ben gyártott Ford Leederwoon felsővezetékszerelő járművet. A 3916 cm3-es V8-as motorra szükség is volt a felépítményével együtt 4420 kg-os jármű mozgatásához. Az elfordítható szerelő platform korlátait felhajtva biztonságos és kényelmes munkapozícióból lehetett a felsővezetékrendszer szerelését elvégezni.

A Ford előtt találjuk az Autobus Ae 43 számú autóbuszt. Maga a busz 1959-ben készült, erőforrása egy hathengeres 11300 cm3-es,  A E C motor (típusa A 220 AW-4512), amely a 8960 kg tömegű jármű meghajtásáért felel. A 33 ülőhely mellett 44 álló utast szállíthatott. A kiállított buszt 1979. február 19-én vonták ki a mindennapi forgalomból.

A csarnok másik oldalán egy különjárati, távolsági utazásra berendezett Büssing busz áll. A helyén levő indítókulcs szinte arra csábít, hogy megtegyünk egy kört ezzel a szép járművel.

Mellette pihen a két villamos mellékkocsi, TVL 112 és TVL 121 pályaszámmal. A belső felépítésük közel azonos.

A csarnokban nagyon sok érdekességet találunk még. Itt van rögtön ez a busz torzó, ami egy mosogatót rejt. Vagy épp a torzó melletti villamos menetkapcsolók, a buszüzem aktív sportéletére emlékeztető kupák, megannyi apró részlet, amin megakadhat a látogató szeme.

Találunk itt egyenáramú megszakítót és villamos kapcsolótáblát,

... vagy épp a műhely 1968-ban használt svájci Autophon blokkolóóráját - természetesen a dolgozói kártyákkal együtt.

Egy satupadon egy szétszedett hajtóművet láthatunk - lehet hogy javítás alatt áll?

Nekem nagyon tetszettek a falra szerelt felsővezetékhálózat tartó fali szerelvények. Ezek sokfélesége rámutat arra, hogy a puszta funkcionalitás mellett meg lehet ezt csinálni díszes, elegáns formában is.

A csarnok baloldali oldalszárnya a buszos gyűjteménynek ad otthont. A belső elrendezés itt is a korábbi sémát követi: a falon tablók és kisebb tárgyak sorakoznak, míg a komolyabb méretű alkatrészek körbejárható vitrinben mutatják magukat.

Az egyik helyiségben egy eredeti AEC busz soros motorját és 5 sebességes (+1, a hátramenet) váltóját látjuk, a polcon pedig szépen sorakoznak a különböző műszerolajok. Apró, de fontos figyelmesség, hogy a műszerolajos dobozok alatt egy filc gondoskodik az esetleg kiszivárgó folyadék eltüntetéséről.

Az oldalszárny legnagyobb részét a túloldali villamos modellek társai, a szintén 1:8 méretarányú buszok foglalják el.

Lássuk őket sorban!

Autobus No.1 (1926)

Autobus No. 11 (1931)

Autobus No. 12 (1931)

TVL No. 26 villamos motorkocsi (1938)

TVL No. 122 villamos mellékkocsi (1941)

Autobus No. 5 (1949)

Autobus No. 23 (1959)

Autobus No. 43 (1959)

Autobus No. 70 (1960)

Autobus No. 114 (1960)

Autobus No. 52 (1962)

Autobus No. 88 (1964)

Autobus No. 57 (1968)

Autobus No. 145 (1972)

Autobus No. 75

A múzeum nekem személy szerint nagyon tetszett, minden porcikájában úgy éreztem, hogy kimaxolták a lehetőségeket. A magam részéről csak ajánlani tudom mindenkinek, aki Luxembourgba vetődik!

Forrásmunkák, hivatkozások

• A luxemburgi tömegközlekedési vállalat honlapja: https://www.vdl.lu/en/getting-around/other-transport/tram
• https://en.wikipedia.org/wiki/Trams_in_Luxembourg
• A múzeum honlapja: https://rail.lu/tvl.html
• https://museedutramvicinal.be/