Zalalövő térségének korabeli távíróhálózata az itteni vasút megjelenése előtt a közút mellett létesült, melyet a Magyar Királyi Távírda épített. Kezdetben egy, hamarosan két szál távíródrótot szereltek az oszlopokra. Az egyik vezeték a kistávolságú, a másik a nagyobb távolságú távírászatot szolgálta.

A Délnyugati HÉV által 1906-ban átadott vasút nemcsak a vonatközlekedést hozta a térségbe, hanem annak biztonságos lebonyolításához szükséges vasútüzemi távírót és harangjelzőt, majd a vasúti telefont is. Kis idő múlva a közút melletti távíróvonalat is a vasút menti távírópóznákra költöztették.

Az eredeti vasútvonalon 1980. október 18-án megszüntetett forgalom és a vasúti pálya elbontása ellenére a Nagyrákosi Völgyhíd környezetében egy bokros területen rejtőzve mostanáig megmaradt egy 1916-ban állított, hivatalos évszámjelzéssel ellátott távközlési faoszlop, távírópózna. Ilyen korú oszlop már ritkán fordul elő. Ismereteink szerint a MÁV Szombathelyi Területi Igazgatóság területén ez a legrégebbi, távíróvezetékeket, később távbeszélő áramköröket is hordozó oszlop, melyet az évek során többször átszerelvényeztek.

A százéves, már funkciónélküli és üzemen kívüli, árválkodó oszlopot a MÁV Zrt. Pályavasúti Területi Igazgatóság Szombathely Távközlési Főnökség munkatársai a helyéről kiemelték, felújították. A szakszerűen helyreállított oszlopot a múltszerető vasutasok Zalalövő vasútállomáson felállították, hogy emlékeztessen a ma már nem létező vasúti távíróhálózatra. Sáfár József ipartörténeti kutató szakmai iránymutatása mellett eredeti tartóvasakat és korabeli porcelán szigetelőket szereltek rá. A porcelán szigetelőkre 1900-as évek elejei anyagból, korabeli módszerrel vas vezetéket tettek, így például a bal alsó szigetelőnek nem a nyakára, hanem a fején található vájatba került a vezeték egyenes vonalban beillesztésre – ez utóbbi ma már nem használatos szerelési mód.

2018. december 7-én a Vasúti Emlékhely avatásán először a MÁV Szombathelyi Területi Igazgatóság részéről Lukács György területi igazgató úr köszöntötte a megjelenteket és osztotta meg gondolatait: Ennek az oszlopnak az új helyén most már az elsődleges küldetése az, hogy hirdesse és emlékeztessen mindannyiunkat arra, hogy a múltat, a régmúlt szakembergárdát tisztelni kell, rá emlékezni kell! A második missziójaként tanúsítja, hogy ma is vannak olyan emberek, akik szeretik, értik és tudják a szakmájukat. Ha sokan elolvassuk a kétnyelvű táblát, akkor harmadik küldetése pedig az lesz, hogy igen, a jövő nemzedékének is ilyen mentalitással kell élnie a mindennapjait!

A Távírómúzeum részéről Sáfár József ipartörténeti kutató hisz abban, hogy ez az oszlop az elődeink a világába visz vissza bennünket, s ez az oszlop itt felállítva még nagyon sokáig hirdetni fogja a múltat, a jelent és a jövőbe mutat. Mit látunk az oszlopon? Elsősorban azt látjuk, hogy ez egy erős, igen strapabíró – jól kátrányozott – oszlop, ami még így ránézésre, tapintásra is sokáig fogja szolgálni azt a világot, ahol erre kíváncsiak lesznek az emberek. Ez az oszlop egy nagyon erős talpazatot kapott, ami szintén időtálló lesz, a kerítés (amelyre az emlékezés fehér szalagját kötöttük) pedig a védelmet, védettséget szimbolizálja az utazók számára.

A MÁV  TEB Igazgatósága nevében Pete Gábor távközlési osztályvezető ünnepi beszédében méltatta a hazai távíró rendszereket létrehozó, és azokat üzemeltető szakemberek, egykori kollégáink munkájának a vasút működésében betöltött szerepét. Ismertette, hogy az 1916-ban az oszlopba bevert jelölő szeg segít nekünk beazonosítani a kátránnyal telítés évét, a kétnyelvű tábla pedig mind magyar, mind szlovén nyelven megemlékezik a Délnyugati Helyiérdekű Vasút által Körmend – Zalalövő – Őriszentpéter – Muraszombat nyomvonalon létrehozott távíró vonalról. Kitért arra, hogy a távközlési hálózat faoszlopsorai a hazai vasút kezdetétől, 1847 őszétől a mai napig rendületlenül szolgálnak a kommunikációs igényeink alaphálózatai tartószerkezeteként. Ugyan a hagyományos alumínium légvezetéki vagy fémerű (rezes) önhordó légkábeles kiépítésben a fővonalakról teljesen kiszorulva már csak a vicinálisok mentén találhatók, de a technológiai fejlődést követve ma már az oszlopok a korszerű optikai légkábelt és szerelvényeit is hordozzák. Megköszönte az emlékhely létrehozásában közreműködők lelkiismeretes munkáját, és kívánta, hogy mindig hasonló lelkesedéssel vessék bele magukat a mindennapok feladataiba.

Ismereteink szerint Magyarországon ez második köztéri, vasúti területen pedig az első ilyen, távírópóznás emlékhely, mely a múltból a mába vándorolt, hogy az utazókat és az érdeklődőket tájékoztassa a mára már feledésbe merülő távírók világáról.

Pete Gábor és Sáfár József

Jelen bejegyzés a Vasúti Vezetékvilág 2019/01. számában megjelent cikkünk elektronikus változata.